Viral Interaction; Harmincnegyedik fejezet - "Kedves Daehyun,"

Szia, Daehyun,

Először ’Kedves Daehyun’-nal akartam elkezdeni ezt a levelet, de ez nagyon hivatalos nekünk, nem gondolod? Amúgy el kéne kezdenem a mondókámat, igaz? Ah, nagyon sokszor elterelődnek a gondolataim, még akkor is, mikor próbálom az ellenkezőjét tenni. Gondolkodtam, hogy újrakezdem, mivel egy egész bekezdést foglaltam el csak azzal, hogy kéne nekifognom. Eh, már késő; ember, le kéne itt állnom.

Egyébként, Daehyun, csak rövid ideig voltál részese az életemnek. De nem tűnik olyan kevésnek, mintha évek óta ismernénk egymást. Viszont ebben az időben rengeteg mindent tanítottál meg nekem. Mindig megköszönöd, ha segítek neked, hogy segítek neked azzá az emberré válni, aki most vagy, de be kell neked vallanom valamit; én is ugyanúgy változtam. Nem hiszem, hogy tudod, de mielőtt megismertelek, mielőtt egyáltalán megláttalak volna Tumblr-ön, mindezek előtt, egy konkrét párbajt vívtam magammal. Kérdezgettem magam, hogy tényleg szeretnék-e újra és újra átmenni a kezeléseken, tudván, hogy ez nem a vége, tudván, hogy a fájdalom ugyanúgy jönni fog. Egy sötét helyre voltam bezárva, de aztán jöttél te. Nem csak azért kezeltettem magam, hogy éljek; hanem azért is, hogy veled lehessek.

Biztos azon mélázol, hogy mégis mi ütött belém. Mondtam, hogy leukémiám van, azonban ez csak a jéghegy csúcsa. A lépem nem egészséges. Nagyobb a megszokottnál a betegségem miatt és az orvosok szerint jobb lenne kiműteni. Én viszont gyenge vagyok, Daehyun. Ugyanolyan gyenge vagyok a kemotól meg mindentől. Azt mondják, hogy jól leszek, ameddig odafigyelek magamra, de ők nem én. Nem értenek meg. Van egy szúró érzés bennem, hogy közeledik a vég. Nincs ezzel bajom amúgy. Jó életem volt, anélkül, hogy megbántam volna bármit is.

Emlékszel, mikor megkérdeztem egy ideje, hogy ’mi volt a legizgalmasabb dolog, ami eddig történt veled?’ Nos, igazából, a válaszom az, hogy amikor veled találkoztam. A veled való találkozás minden Jepp koncertet lever. Inkább beszélgettem volna veled öt percet, minthogy elmenjek bármilyen koncertre, pedig tudod, mennyire imádom Jepp-et.

Tudom, hogy hülyeség azt kérnem, hogy ne sírj utánam, hogy ne hiányolj, mert tudom, hogy úgy se hallgatsz rám. Szörnyű lenne számomra, ha ilyen baromságra kérnélek meg. Nem, nem akarom ezt. Remélem; szeretném, ha tovább tudnál lépni. Sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, amikor megkapod a megérdemelt csillogást a színpadon. Már most hallom, ahogy a rajongók a te nevedet kántálják, és tudod mit? Én akkor is érted fogok újongani és én leszek a leghangosabb.

Még életemben nem voltam ennyire büszke senkire. Mikor elmesélted, mik történnek veled otthon, bevallom, aggódtam érted. Mindennap gondoltam rád és töprengtem, hogy át tudsz-e ezen menni épségben és meg is tetted. Nem is volt szükséged rám ehhez, saját magad csináltad és nem lehetnék ennél büszkébb.

Nézz magadra; nézd meg, milyen messzire eljutottál. Minden visszafizet most neked. De valamire meg akarlak kérni. Csak egy kérésem van, Daehyun, egy kívánságom.

Nem félek a haláltól, nem félek a továbblépéstől, de egy valamitől azonban félek, egy dologtól rettegek. Hogy elfelejtenek. Félek, hogy túllépnek rajtam és idővel semmivé leszek. Mikor az unokatesóm meghalt, elszántam magam, hogy életeket fogok megváltoztatni, de nem tudom, hogy eleget tettem-e ezért. Nem akarom, hogy a múltban élj, és hogy egy tekerődző életét élj, némaságban, szeretném, ha túl tudnál lépni, viszont szeretném, ha emlékeznél mindenre, ami velünk történt. Nem akarok elfelejtve lenni, csak ennyi. Megtennéd ezt értem, Daehyun?

Tudsz emlékezeni?

Veled vagyok és örökre veled is leszek,

Yuu Youngjae

UI: Ne felejts el idiótaként mosolyogni, mint ahogy eddig. És még mindig emlékszem, hogy el akarsz vinni a busani partokra, szóval egyszer meg kell tenned, b-u-t-u-s.