Daehyun a szobájának közepén ült, Youngjae laptopja és
telefonja pedig az ölében. Órákat töltött el a pin-kód megfejtésével, de
folyton újra kellett próbálnia. Himchan leírt pár számot, amire gondolt,
viszont egyik sem volt jó. Mesélte, hogy csak azért próbálta feloldani, hogy
Daehyun számát megszerezhesse, de mivel már megkapta, már nem foglalkozott
ezzel. Azonban Daehyun fel akarta oldani. Nem tudta, hogy miért, mivel nem
akarta elolvasni az üzeneteit. Hanem azért, mert olyan volt, mint egy puzzle,
és ezalatt legalább nem gondolkodott annyit Youngjae-n.
Himchan megkérte Daehyun-t, hogy törölje Youngjae
Facebook-ját és Tumblr-ét, mivel már senki se fogja őket használni. Először úgy
gondolta, hogy jó ötlet, de amint meglátta Youngjae profilját, meggondolta magát.
Szerinte jobb lenne meghagyni mindkettőt, így az emberek nem felejtik el őt.
Otthagyhatnák a gondolataikat másoknak, mert azt gondolta, Youngjae is ezt
akarná. Daehyun tudta, hogy Himchan furcsának találta ezt, de nem ötletelt
tovább és egy kínos ölelésben részesítette, mielőtt eltűnt volna a hotelből.
Daehyun kipróbált pár számot, de ismételten, nem váltak be.
Arrébb rakta azt, s inkább a gépre fókuszált. Bekapcsolta és hallgatta a
hümmögéseket, amiket érintései nyomán adott ki. Végigsimított a gombokon és
elmélázott, hány órát tölthetett el ezen, miközben vele beszélgetett kora
reggelig. Néhány betű lekopott már, amitől egy mosoly jelent meg Daehyun arcán.
Az A, S, D, F, G és H betűk nem is voltak láthatóak. Ezek voltak azok, amiket
sűrűn használt, ha túlságosan izgatott lett valami által.
Nem tartozott jelszó a laptophoz, ami eléggé meglepő volt,
mivel ugye elég sűrűn tartózkodott a kórházban. Úgy nézett ki, hogy egyáltalán
nem félt attól, hogy valaki esetleg ellophatja a gépet. Daehyun meglepődve vett
észre egy nagy cédulát a kezdőképernyőn. Odafigyelve olvasta végig.
Daehyun emlékeztetők
×
Szabad
reggel 8 előtt és szabad este 10 után
×
13 nap
múlva jön vissza!!!
Himchan-nak írni
BYG-ről
Befejezni a matek
leckét (8. fejezet)
Esszét elkezdeni –
Környezetbarát energiaforrások
Egy összeszorító köpeny tekerte körbe Daehyun szívét, amint
végignézte, mi volt Youngjae teendőinek listáján. Az nem kötötte le, hogy
Himchan ismerte Bang Yongguk-ot, viszont az annál inkább, hogy visszaszámolt
Daehyun visszatérésének napjáig, és ez a szívéig hatott.
Nem volt szíve bezárni a kis cédulát, így lehúzta a képernyő
sarkára, legalább nem tudta újra meg újra elolvasni. Az előző alatt talált még
egyet. Kisebb is volt. Csak egy egyszerű idézet állt benne ”A legszebb dolgok az életben nem láthatóak
és tapinthatóak, azokat éreznünk kell a szívünkkel.”*
Emellé egy közös képük volt beszúrva, mindkettejük vidáman
vigyorgott, nem törődve a világgal körülöttük. Ezt a képet az első találkozásuk
közbe csinálták. Mindketten bubble tea-t ittak; Daehyunnak méz-, míg
Youngjae-nek zöld tea. Nem tudta, miért emlékezett ilyesmire. Ez az emlék
viszont ugyanúgy megmosolyogtatta őt és abban a pillanatban megértette.
Megértette, mennyit jelentett ő Youngjae-nek. Csak úgy, mint Youngjae volt a
világ Daehyunnak, ugyanez igaz volt fordítva is. Youngjae eltávozása nem csak
számára volt fájdalom, Youngjae is ugyanúgy el volt választva Daehyun-tól.
Még ha nem is voltak egymás közelében fizikailag, ugyanúgy
ott volt egymásnak és ez számított a legjobban.
Lezárta a laptopot és a lábaira állt. Hallotta, ahogy valami
leesik és észrevett egy borítékot a lába előtt. Nem látta még azt a levelet,
biztos kiesett a zsebéből, de nem tudta, hogy kerülhetett oda. Soha nem látta
még életében azt a borítékot.
Himchan, jutott
eszébe, amint visszaemlékezett az elég kínos ölelésükre, mielőtt elment volna.
Biztosan Daehyun zsebébe csúsztatta, mikor nem vette észre. Felvette a földről
és elolvasta a nevét, amit egy olyan betűtípussal írtak, ami biztos nem
Himchan-é volt. Himchan-é ronda, viszont ez, ez sokkal letisztultabb és
kerekebb. Kerekek, mint annak az embernek az orcái, aki írta.
Youngjae.
*Helen Keller, vak amerikai író idézete: „The best and most beautiful things in the
world cannot be seen or even touched – they must be felt with the heart.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése