Egyedül ücsörgött Daehyun a vonaton, egyetlen társával, a
bőröndjével. Kinézett az elhaladó tájra, néhány óra múlva megérkezik Szöulba.
Jung Daehyun, végre, Busanból országának fővárosába mehet. Izgalma elvesztette
rezgéseit az első pár órában, most pedig egyszerűen nyughatatlan volt.
Nem sok minden volt a vonaton, ami szórakoztathatta volna.
Magával vitte az iskolai munkáit, mivel megígérte szüleinek, hogy Szöulban
ténylegesen tanulni fog, de nem unatkozott annyira, hogy el is kezdje. Az
izgatottság belülről ette, ahogy a tájképet figyelte. Nem csak azért, mert
először fogja látni Youngjae-t; azért meg Szöulba, hogy énekeljen. Nem tudta
hogy történt mindez. Minden csak egy álomnak tűnt.
Youngjae-val való legelső találkozása a véletlen művének
hatott. Ha Daehyun nem dönt úgy, hogy beköveti őt Tumblr-ön, az akkori
események meg se történtek volna. Nem jelentkezett volna a TS-hez; nem lenne
benne ez a fortyogó magabiztosság. Csak egy gyerek lenne a sok közül, aki
otthon ül, egy jobb, esetleg egy másik élet után sóvárogva.
Annak ellenére, hogy nem került közel ottani barátaihoz,
mindegyikük megmondhatja, valami megváltozott benne. Sokszor megkérdezték tőle
van-e barátnője, de, természetesen, Daehyun kinevette őket s rázta a fejét. A
barátai nem tudták, hogy higgyenek-e neki, vagy sem, de senki nem kérdőjelezte
meg őt. Az elhitt tény, hogy nem egy barátnőtől, Daehyun boldog volt, hogy
bejutott a TS-hez. Fogalma se volt róla, hogy bárki mást felvettek-e az
iskolájából, de nem is érdekelte, eltökélt volt, hogy helytálljon. Most az
egyszer tényleg küzdeni akart valamiért, amit tényleg el szeretett volna érni.
Amint a vonat beért az vágányra, ő és a többi utas is
leszállt. Daehyun-t majdnem hogy elnyomta a sok ember, akik körülötte
jöttek-mentek. Néhányuk ment a saját feje után, valamelyikük ennivalóért sietett,
vagy esetlegesen munkába, a vonatállomás telis tele volt élettel.
Daehyun megfogta a bőröndjét és megpróbált nem elveszett
kiskutyának tűnni. Pedig az volt. Jelentéktelennek érezte megát ebben a
nyüzsgésben. Senki nem állt meg megkérdezni, hogy eltévedt-e, mindenki
elfoglalt volt a saját dolgával és Daehyun egyenesen imádta. Senki nem ismert
senkit, s mindenki a maga teendőjével törődött. A szöges ellentéte volt az
otthoni életnek, ahol mindenki tudott nagyjából mindent egymásról.
”Magasabb vagy, mint gondoltam,” szólalt fel egy ismerős
hang.
Daehyun-nak meg se kellett fordulnia, hogy tudja, ki az.
Éjszakánként felhívta Youngjae-t, hogy énekeljen neki. Annyiszor hallotta már e
hangot, mégis elérte nála, hogy egy mosolyt varázsoljon arcára.
Lassan szembenézett barátjával, először. Nem tudta, mire
számítson, persze, látott képeket róla, de másabb valakit élőben látni.
Szemmagasságban volt vele, s Youngjae egy jókedvű mosollyal
fogadta. A védjeggyé vált orcái jobban vibráltak, mint eddig, élőben sokkal
másabbak.
”Alacsonyabb vagy, mint gondoltam,” csipkelődött Daehyun egy
sajátos mosollyal.
Youngjae kuncogott, amikor Daehyun észrevette a fején
tetején pihenő pamutsapkát. A haja le volt nyírva, Daehyun-nak pedig kétségei
voltak, hogy valaha sok hajat védett az a sapka. Youngjae-t látszólag nem
izgatta; ez hozzá tartozott.
”Aish, a legelső dolog, amit élőben kapok tőled is a
kötekedés,” sóhajtotta Youngjae, miközben kivette barátja kezéből a bőröndjét.
”Dehogy, nem annak szántam,” próbálta menteni magát, de
Youngjae csak nevetett.
”Ahhhhh csak vicceltem,” bökdöste meg, „Egyébként, éhes
vagy?”
Daehyun rávetett egy egyértelmű pillantást, mire Youngjae
játékosan megforgatta szemeit.
”Milyen hülye vagyok, még jó, hogy éhes vagy. Délutánra a
TS-nél kell lenned, nem igaz? Szerezzünk gyorsan valami kaját, aztán elviszlek
oda. Mit szólsz?” ajánlotta a fiatalabb.
Daehyun egyszerűen válaszolt, ”Tudod, ahol étel van, én is
ott vagyok.”
Youngjae nevetve megrázta fejét egy lelkes mosollyal, ami
még mindig az arcán ékeskedett. Daehyun nem tudta, hogy csak simán boldog volt,
hogy láthatja barátját életében először, vagy csak alapból egy mosolygós
személyiség, de akárhogy is, tetszett neki. Kellemes melegség és könnyedség
járta át tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése