Szokás szerint a színfalak mögött ücsörgött Daehyun, a többi
gyakornokkal. A zene állandó dübörgése fülsüketítő volt, de már mindenki
hozzászokott, nem igazán zavart senkit. Sőt, néhányan ugráltak és táncoltak a
bombasztikus ütemre, amire az idősebbek táncoltak a színpadon.
Ez egy egyszerű este volt, mivel az átvezetőket már
végigtáncolták, a műsor vége pedig vészesen közeledett. Még volt pár előadás,
amin alakítaniuk kellett, de aznapra befejeződött minden. Daehyun hallotta,
ahogy néhány társa dicsértik Zelo-t, pedig előtte rengeteget szekálták az új
neve miatt. Először úgy tűnt, nem értették meg őt, de a végére megszokták. De
ez süket fülekre talált, mivel Zelo fáradhatatlanul mozogott a zenére
Jongup-al, aki leutánozta a fiatalabb mozdulatait, vagy csak hasonlóak voltak,
Daehyun nem tudta megmondani.
”Össze kéne szedned magad és csinálnod kéne valamit,”
szólította meg Jongup Daehyun-t, aki egy kikapcsolt, hatalmas hangszórónak
támaszkodott, ”Legtöbbször csak eszel.”
Daehyun hangosan felnevetett, ”Nem az én hibám, hogy
mindenhol különféle kaják vannak, bárhova is megyünk. Kár lenne, ha nem
próbálnám ki őket. Egyébként, te nyugodtan folytathatod a forgolódást; meglesem
a Facebook-om. Egy ideje nem voltam fent. Biztos ezernyi barátnak jelölés vár
rám.”
Jongup megforgatta a szemeit és visszament Zelo-hoz,
otthagyva Daehyun-t a maga ketyeréivel.
Daehyun elővette a telefonját és megnézte, van-e jel. Nagyon
nehezen lehetett csatlakozni az internetre, mivel nem volt nagy technikai
tapasztalata, de Zelo segített neki, amikor megérkeztek az arénába. Fellépett
Facebook-ra és arra számított, tele lesz értesítőkkel, Youngjae által, de meglepetésére,
nem így volt. Értesítés- és levéldoboza teljesen üresek voltak, de valaki
bejelölte, méghozzá Kim Himchan.
Daehyun elvigyorodott, közben elfogadta a kérelmet. Youngjae
biztos elmondta neki, hogy elutazott és hogy Daehyun maga egy gyakornok.
Himchan olyan embernek tűnt, aki imádott olyanokról beszélni, amik
hírességekkel, idolokkal kapcsolatos pletykák voltak.
Lefelé görgetett a falán, hogy hátha csak a Facebook hibás,
de tényleg nem történt semmi rajta. Youngjae oldalára ment át és zavarodottsága
feléledt.
Most épp 11 titkos gyógynövényt és fűszert szerzek meg Colonel
Sanders-től*. Mindent el fogok mesélni, de egyenlőre titok.
Ez volt kiírva pár órája. Semmi értelme nem volt, de mindegy
is, lehet csak a KFC-ben evett, vagyis ezt lehetett lekövetkeztetni. De
összezavarodottsága teljesen eltűnt, mikor elolvasta a pár napja kiírt
státuszt.
Kedves Youngjae hozzátartozói,
El vagyok borítva érzelmekkel, miközben ezt az üzenetet írom. Sokan
tudjátok Youngjae harcát a leukémiával, de sajnálatos módon, rettenthetetlen
erőfeszítéseinek ellenére, nem tudta legyőzni azt. Az én szívem is ugyanolyan
nehéz a hírtől, de Youngjae megkért, hogy mindenkinek adjam át, ’maradjatok
erősek’.
Ha bármelyikőtöknek szüksége van támaszra, nyugodtan jelöljön be és
beszéljen velem.
Még egy szívessége is volt felém, szóval kérlek titeket, ne lepődjetek
meg, ha még ki lesz írva a falára valami.
Kim Himchan
Semmi. Daehyun semmit nem érzett abban a pillanatban, amikor
szíve egyenesen a pokol bugyraiban kezdett el porrá égni. Ez nem lehet igaz;
Youngjae nem mehetett el. Lehetetlen. Ezerszer elmondta Daehyunnak, hogy rendbe
fog jönni. Milliószor mondta, hogy egyszer megnézi őt a színpadon. Ígérteket
tettek Daehyunnal. Egyszerűen nem lehet igaz.
Újra és újra elolvasta a Kim Himchan által megírt levelet és
minden alkalommal érezte, hogy egy-egy része belülről elhal. Az elfogadástól
való vonakodástól majdnem megfulladt, amint megérezte a fojtogató érzést a
torkában. A hirtelen mennyiségű nyers érzések arcába fújódtak, miközben mindent
puzzle darabot összerakott a fejében. Az orrában keletkezett nyomás émelyítő,
látásának halványulása megzavaró volt, viszont még mindig nem érzett semmit.
Nem értette, mi történik; nem értette meg, mi történt. Ez biztos nem igaz. Nem,
ez lehetetlen. Ez nem lehet a valóság.
Ajkai és nyelve csontszárazzá lettek. A gyomrában
éktelenkedő beteg érzés visszatért. Nem olyan volt, mint amikor az iskola előtt
énekelt, vagy mikor feldühítette Youngjae-t. Olyan volt, mintha haldokolna,
fizikailag haldoklana, lelke kezdett darabjaira esni. Kibírt mindent tortúrát,
amit a szülei adtak, de ez sokkal borzasztóbb volt.
”Daehyun, jól vagy?” Jongup kérdezte, amint Zelo-val feléje
közelítettek.
Jongup-ra nézett, próbált megszólalni, de szája szárazabb
volt, mint azelőtt. Érezte Jongup és Zelo aggodalmát magán, de alig látta őket
a könnyeket visszaszorító, elködösült tekintete miatt. Jól volt-e? Persze, hogy
nem, de ugyanúgy bólintott.
”De úgy nézel ki, mint aki mindjárt sí –”
”Jól vagyok!” kiáltott a sokkolt állapotú Junhong-ra,
Zelo-ra, vagy tök mindegy mi a neve. Azzal se foglalkozott, hogy mindenki őt
bámulta hirtelen kirohanása után. Egyszerűen csak elvesztett egy embert, aki a
világot jelentette a számára.
Semmi nem számított többé.
*Colonel Sanders: Híres
kutató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése