Párszor újra neki kellett fognia a levél végigolvasásának.
Minden alkalommal megállt, mikor látását elmosták a könnyek. Nem akarta
teljesen tönkretenni ezt az értékes levelet. Daehyun óvatosan az asztalára
tette és kezébe vette a telefonját.
Valami lángra lobbantotta Youngjae fényét. Okot adott arra,
hogy tovább éljen. Nem csak magáért élt; hanem Youngjae-ért is. Élnie kell az
életet, amire barátja már képes és tennie kellett valamit, bármit, amivel újra
visszatérhet a régi kerékvágásba. Tudta, hogy nem tud visszamenni a TS-hez. Nem
fogadnák vissza, miután csak úgy hirtelen otthagyta őket. Nem menne vissza, még
akkor se, ha TS könyörögne érte. Túllépési folyamatban volt, a TS már a múlt,
de mindig emlékezni fog rá, barátja miatt.
Felhívta Himchan-t, amint felvette Youngjae telefonját a
padlóról. Tükörképét látta a képernyőben, meg azt az egy dolgot, amit a
legelejétől fogva keresett. A csillogás, az eltökéltség lángja, amit Youngjae
segített fellobbantani, visszatért.
Amint kicsöngött, Daehyun beütötte Youngjae telefonjába a
7,2,2,6-os kódot, s ezáltal, meglepő módon, a telefon feloldódott.
”Daehyun?” morgott Himchan, ”Éjjel egy óra van. Remélem, jó
okod van rá, amiért ilyenkor felhívtál.”
Daehyun látva az üzeneteket, amiket ő küldött, anélkül, hogy
elolvasta volna őket, kitörölte mindet. ”Jóba vagy Bang Yongguk-al?” kérdezte,
hiába tudta a választ.
”Imádom, hogy bármikor beszélek veled, egyszer se köszönsz,”
sóhajtotta Himchan, közben a fáradtság eltűnt a hangjából és egyértelműen
válaszolt, ”Nem, nem ismerek Bang Yongguk-ot.”
Megnyitotta Youngjae fotóalbumját és végiggörgette. A
legtöbb kép vagy róla volt, vagy Youngjae-ről, amint épp komolyan a kamerába
néz. Egyértelmű volt Himchan vonakodása, igen is ismerte Yongguk-ot. ”Tudom,
hogy barátok vagytok. Ő Jepp Blackman. Nagyon rossz barát lennék, ha nem
tudnám, hogy Bang Yongguk és Jepp Blackman egy és ugyanaz.”
”Hogy érted, hogy ’Tudom,
hogy barátok vagytok’?” vallatta Himchan.
”Láttam a nevét a telefodon és biztos vagyok benne, hogy a
BYG a Bang Yongguk rövidítése. Youngjae szeretett volna üzenni róla neked.
Himchan, jóba vagyok Yongguk-al,” szögezte le Daehyun, miközben még mindig a
képeken futott át, Youngjae emlékein.
Egy mély morgás tört fel Himchan torkából majd végre
bevallotta, ”Igen, jóba vagyok Yongguk-al, és nem, nem szerzek neked autogramot
tőle.”
Daehyun nevetett, ”Rendben. Nem is kell az aláírása.”
”Akkor mit akarsz?” Himchan egy kicsit nyugtalannak
hallatszódott.
”Együtt szeretnék dolgozni vele,” jelentette ki Daehyun,
közben megnyitott egy fotót, amin ő és Youngjae volt együtt, mosolyogtak, ”Csak
egyszer. Csak egy dal erejéig, ő és én.”
Egy pillanatig Himchan lélegzetét lehetett hallani. ”Jó,
meglátom, mit tehetek.”
Daehyun fel se fogta; Bang Yongguk-al fog ebédelni. Egy kis
része azt kívánta, bár Youngjae lenne ott vele, Himchan helyett. Youngjae
biztos belement volna, de mivel nem tudott, így csak Daehyun tudta őt látni.
Yongguk mesélte, hogy találkozott már Youngjae-vel, a kórházban. Azt mondta,
hogy először le volt sokkolva, aztán könnyekben tört ki. Nem tudta, hogy csak
viccel, vagy sem, de ugyanúgy felnevetett, elhitte, hogy Youngjae képes
ilyesmire.
Megszámlálhatatlan hét telt el, míg Himchan összehozta
Daehyun-t és Yongguk-ot Busanban, mivel biztos nem engednék fel Daehyun Szöulba,
hogy egy olyan emberrel ebédeljen, akiről soha nem hallottak. De az az idő soha
nem fog kárba veszni.
Daehyun megkapta Yongguk számát, Himchan előzékenysége által
és elmondta az ötletét. Szeretne egy megemlékezést tartani arról az emberről,
aki nem egyszer, de nem is kétszer húzta ki őt a sötétségből. Yongguk mindenben
támogatta és mindketten elkezdtek dolgozni a szövegen. Ezernyi terv volt, amik
végül a kukában végezték és Daehyun még a tanáraitól is segítséget kért. Mikor
azok a tanácsok nem voltak elegek, írt Jongup-nak és Junhong-nak, segítséget
kérvén.
Daehyun bevallotta magának, nehéz volt elmagyarázni a
helyzetet nekik. Azt hitte, mindkettejük be fog rágni rá, mivel hazudott nekik,
de nem így történt. Mindketten tárt karokkal fogadták vissza. Egyikük sem
értette meg Daehyun távozását. Néhány gyakornok olyanokat terjesztett, hogy
haldoklik, de ezeket rögtön hamissá nyilvánította, amitől Jongup-ék
megnyugodtak. Youngjae halálának híre mindkettejüket megdöbbentette, úgy, mint
másokat, akik ismerték őt. Tudta, hogy senki nem fogja átérezni veszteségét, de
Jongup és Junhong próbálkoztak és ez elég volt ahhoz, hogy egy mosolyt
varázsoljanak az arcára.
Két ember volt a világon, akikre Youngjae felnézett; Jepp
Blackman és Jung Daehyun. Csodálta Jepp magabiztosságát és Daehyun
küzdőszellemét. Szóval mi mással emlékezhetnének meg rá, azon kívül, hogy
együtt fellépnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése