Viral Interaction; Hetedik fejezet - Idióta

Dae azt csinálta, amit Youngjae ajánlott. Bement a fürdőszobába és közel hajolt a tükörhöz. Arca alig pár centire volt a visszatükröződő felülettől, s ahogy Youngjae javasolta, egyenesen a szemeit bámulta. Minden mást ignorált, csak sötét íriszeire fókuszált.

Azt hitte, semmit se fog látni, csak egy holt tekintetet. Azt várta, hogy élettelen szemek fognak visszanézni rá a tükörből, de amit látott, lenyűgözte.

Mindennap látta a szemeit és semmi sem mutatkozott bennük, de, hála Youngjae tanácsának, valami pislákoló fényt vélt felfedezni, ami addig nem volt ott. Már nem egyszerű sötétbarnák voltak, többé lettek. Nem tudta, hogy ez csak a lámpa fényétől vagy valami teljesen mástól volt-e, de valamilyen csillogás ücsörgött bennük. A különféle árnyalatú mély csokoládébarna szivárványhártyái tűntek fel. Ez nem csak egy extra szín, ami életet sugárzott volna; valami más volt, valami, ami addig a pillanatig nem volt jelen.

Daehyun nem igazán tudta mi az, de tetszett neki. Talán ez volt az a szépség, amiről Youngjae beszélt. Talán Daehyun életének napfénye ezerszer szebben sütött miután talált egy új barátot, de bármi is volt az oka, nem akarta ezt elveszteni. Meg akarta tartani ezt a lángot a szemeiben a legvégsőkig; megígérte, nem csak magának, de Youngjae-nek is, hogy nem fogja hagyni, hogy eltűnjön.

Úgy tűnt, hogy ez elmosta negatív gondolatait az arcáról. Bár nem vett el mindent teljesen, de aznap nem óhajtozott másra nézni. Szemeire koncentrált, s először az életben mosolygott őszintén és értékelt valamit a testén; amivel végre elégedett lehetett.

Azon az estén Daehyun bejelentkezett és legnagyobb meglepetésére, Youngjae nem volt fent. Tudta, hogy neki van élete a neten kívül, de bármikor fellépett, mindig látta a szöuli fiút.

Általában estéket töltött el beszélgetésükkel, de most volt egy kis ideje ahhoz, hogy azt tegye, amit szeretne. Kitalálta, hogy felveszi, ahogy énekel, mivel szülei nem tartózkodtak otthon és nem is jönnek vissza a közeljövőben. Legtöbbször az egyikük mindig otthon van, viszont akkor az apját megkérték, maradjon bent a munkahelyén még pár órára, az anyjának pedig pár elintéznivalója akadt.

Leült a laptopja elé, mint mindig, de most bekapcsolta a webkameráját és zenelistáján keresgélt egy megfelelő dalt az énekléshez. Amennyire szerette Jepp-et, tudta, hogy nem tud jól rappelni, ezért egy lassabbat keresett. Egy balladára esett a választás.

Már egy ideje nem énekelt teljes szívéből. A zuhany alatti dalolás egyáltalán nem olyasmi volt, mint amit Youngjae kedvéért produkált. Mikor befejezte, gyorsan elmentette a fájlt egy kissé paranoid érzéssel, hogy a szülei rájönnek valahogy mit művel.

Nem is akarta megnézni a videót, csak el akarta küldeni Youngjae-nek amikor elérthető lesz, s ez így is történt.

DH:
> Hey :D

YJ:
> mizu Dae
> áh bocsi hogy ilyen későn jöttem ma
> több hét kihagyás után először mentem suliba

DH:
> amúgy nem szoktál?

YJ:
> leginkább itthon tanulok
> de most bementem
> a szüleim szerint ez jobb nekem
> nem problémázok mert addig használhatom a gépet ameddig csak szeretném

DH:
> áh féltékeny vagyok
> a suli nagyon lecsapol

YJ:
> tudooooooom
> soha nem voltam még ennyire kimerült
> a fele társaság odajött és mondják hogy ’hé te ide is bejössz’
> ’miért nem láttalak eddig’
> GAH idegesítő
> de jó volt látni az ottani barátaimat
> egy ideje nem találkoztunk és hiányoztak

DH:
> miért nem jársz akkor suliba ahelyett hogy otthon vagy?

YJ:
> ööööh nos talán azért mert javarészt a kórházban vagyok
> szóval még ha be is mennék se lennék ott sűrűn, szóval teljesen értelmetlenné válna

DH:
> kórház?

YJ:
> ja, leukémiám van
> nem kell értem aggódni ám
> kapok kezelést meg minden
> mert fiatal vagyok szóval nagy esély van a felépülésemre
> acélember vagyok

DH:
> vasember

YJ:
> mi?

DH:
> az nem acélember
> vasember

YJ:
> LMFAOOOOO igaz
> de ezért vagyok mindig online
> legtöbbször a kórházban tartózkodom szóval korlátlan netezési időm van
> amikor meg otthon vagyok is csak úgy vagyok a házban
> a szüleim nagyon aggódnának ha sportolnék valamit mi van ha megvágom magam és meghalok vérveszteségben vagy valami
> ez egyébként nem fog megtörténni
> csak hozzá kéne szokniuk hogy nem vagyok már beteg

DH:
> mióta van ez?

YJ:
> öööh már majdnem egy éve
> még van pár hónap a kezelésemből és akkor BUMM össze-vissza rohangálhatok meg hempereghetek a sárban vagy ilyesmik
> nagyon izgatott vagyok
> GŐZÖD
> SINCS
> MENNYIRE
> IZGATOTT
> VAGYOK

DH:
> LOL el tudom képzelni

YJ:
> ohhhh egyébként szüleim mondták hogy miután vége a kezelésemnek, elmegyünk oda nyaralni ahova én szeretnék
> mondták hogy a világon bármilyen helyet választhatok mivel ez ilyen ünneplés hogy meggyógyultam

DH:
> SZERENCSÉS!
> eldöntötted már hova mentek?
> MENJETEK AMERIKÁBA
> oda mindig is menni akartam
> úgy hallottam remek az ottani kaja

YJ:
> LOL
> amúgy már eldöntöttem

DH:
> OHHH na?

YJ:
> Busan

DH:
> BÁRHOVA mehetsz a világon de ide akarsz jönni?
> menj Amerikába vagy Olaszországba vagy Japánba
> ment tengerentúlra, rosszul döntesz ha nem így teszel

YJ:
> ja de nem akarok menni
> mindegyik remek hely és nem bánnám ha egyszer mehetnék
> de Busanba szeretnék utazni
> látni akarlak

DH:
> inkább velem találkoznál mint hogy külföldre menj?
> megőrültél?

YJ:
> LOL csak egy kicsit
> de tényleg nagyon szeretnék veled személyesen találkozni

DH:
> ha még mindig olyan ostoba leszel hogy ide gyere miután felgyógyultál
> első dolgom lesz hogy megfojtalak amiért ilyen hülye vagy
> ki elég ostoba ahhoz hogy külföld helyett Busanba jöjjön?

YJ:
> LOOOOOOOOOOL
> én
> teljes mértékben

DH:
> AISH szerintem néha ostobább vagy mint én

YJ:
> mindketten olyan ostobák vagyunk mint a másik

DH:
> pabo*

*Pabo: 바보 = buta, butus (koreaiul)