Viral Interaction; Első fejezet - Találkozás

Daehyun csak egy egyszerű korabeli fiú volt; iskolába kellett mennie minden reggel és hazatérnie egy hosszú, fárasztó nap után. Voltak osztálytársai és barátságos volt mindegyikőjükkel, de egyikkőjüket se tartaná barátnak. Daehyun nem volt tehetséges sok mindenben, de egy dologhoz értett, hogy távolt tarthassa magát másoktól. Sose kedvelte az emberekhez való közeledés gondolatát. Senki nem értené meg őt. Túl furcsa, túl különös volt, de nem zavarta. Szeretett különb lenni, ez tette egyedivé.

Nap mint nap iskolába ment, oktatták a tanárok, tettette, hogy valami újat tanult, majd hazatért. Otthon ignorálva volt a szülei által, addig, ameddig el nem döntötték, hogy nekiállnak neki zsémbeskedni. Ezután néhány óra céltalanul telt el a laptopján, majd alszik, csak azért hogy felkelhessen és kezdődhessen minden előröl.

Daehyun bele-belefáradt az életbe. Minden olyan üres volt. Főleg miután a zene iránti szeretete elkezdett fogyni. Kénytelen volt az ürességet hobbikkal kitölteni. Próbált filmeket nézni, olvasni, megpróbálni játszani egy hangszeren, de megunta a filmeket, belezavarodott a könyvekbe és frusztrálttá vált a hangszerektől. Kellett valami, ami feldobná unalmas életét.
Néhány ember véletlen egybeesésnek nevezné, néhány talán sorsnak, de Daehyun élete soha nem lesz ugyanolyan, miután ártatlan nekiindulásból elkezdte böngészni a világhálót.

A sötétszürke székében üldögélt, miközben a laptopján pötyögött. Eredetileg témát kellett volna keresni az esszéjéhez, de, mint sok más diák, halogatta. Tumblr-ön találta magát, elveszve a reblogolások és posztok tengerében. A hecc kedvéért csinált egy profilt, de nem mert semmit se tenni rajta a többiek kigúnyolásától félve, mivel nem sokat tudott az oldalról.

Bejelentkezett és legeslegelőször kapott egy levélértesítőt. Furcsa volt ez a számára, mivel összesen csak egy-két dolgot csinált Tumblr-ön, az pedig pár blog bekövetése és átnézegetése volt, szóval olyan láthatatlan volt, amennyire csak lehetséges.

Kíváncsisággal telien bámulta a vörös ikont, benne a fehér egyessel. A skarlátvörös négyzet majdnem világított a szemeiben ameddig végre elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy rányomjon. Biztosan csak valami körlevél, semmi olyan, ami izgalomba hozná. Meglepetésére egy ’youngjeppblackman’ nevű illető üzent neki.

Szió! Köszi a követést ^_^ Akármilyen… üres a blogod, remek ízlésed van.  Azért követsz, mert Jepp Blackman-nel kapcsolatos dolgokat reblogolok, igaz? Legyünk barátok, nyugodtan lepj el!

Daehyun ezerszer elolvasta az üzenetet, ameddig megállapította, hogy ez a youngjeppblackman komolyan gondolta, vagy csak viccelődött. Senkivel nem kommunikált még Tumblr-ön; senki nem is kereste. Meg volt elégedve az egyedülléttel, a szobájának sarkából való nézelődéssel, de most minden megváltozott.

Leírt valamit, kitörölte, újraírta üzenetét néhányszor, mielőtt végre elégedett nem lett válaszával.

Szia, nem probléma. Jepp Blackman egy nagyon tehetséges rapper.

Minden további nélkül elküldte az üzenetet, és azonnal megbánta az utolsó mondatot. Rájött, milyen kínosan hangzott, de már nem fordíthatta vissza. Nem számított a válaszra, youngjeppblackman biztos azt gondolta mekkora őrült Daehyun. Nem tehetett róla, de megrántotta a vállá; persze, hogy egy kínos üzenetet küldött volna.

Amint frissített, egy újabb üzenet fogadta. Nem várta, hogy youngjeppblackman úgy döntsön, miután megnézte az inbox-át, hogy visszaírjon.

AZ! KJASHDJKASDHAKSJD IMÁDOM MINDEN PORCIKÁJÁT! LÁTTAD MÁR ÉLŐBEN SZEREPELNI? ANNYIRA SWAG HOGY MÁR FÁJ

Egy mosolyra kúsztak Daehyun ajkai, miután elolvasta a szétszórt üzenetet. A véletlenszerű betűk, a caps lock… Daehyun nem értette, de ugyanúgy mosolygott a hülye alakításon. De hogyan válaszolhatna egy ilyen levélre? Úgy döntött, leírja azt, ami legelőször eszébe jut és azonnal el is küldi.

Lol nem, még nem. És te?

Rájött, hogy mennyire de hozzá akarja csapkodni a fejét egy téglafalhoz. Túl gyorsan válaszolt. Youngjeppblackman biztosan megijedt és azon mélázik, miért akar ez az ember ennyire mohón beszélgetni vele. Sóhajtott, mivel nem tehetett már mást és újra lefelé kezdett görgetni Tumblr-ön. Egyébként várta, mit akar neki újra mondani. Semmit nem tudott róla, de izgatottá vált attól, hogy ez az ember őrült szenvedéllyel visszaír, végignyomkodva a billentyűzeten.

Egyszer láttam, de AHSDJKAHSDKJASD ANNYIRA ELKÉPESZTŐ VOLT. SOSE GONDOLTAM VOLNA, HOGY VALAHA ÉLŐBEN LÁTOM, DE MEGTÖRTÉNT. MUSZÁJ VALAMIKOR LÁTNOD. BIZTOSAN ÚGY NÉZHETEK KI, MINT AKI DICSEKSZIK, PEDIG NEM AKAROK UGH TÚL SOK NEM BÍROM

Daehyun egy mosollyal olvasta el az utolsó mondatot, akkor is, ha egyszerűen le volt csonkítva a végén. Youngjeppblackman annyira sikítozott, hogy nem tudta megformálni a megfelelő szavakat. Daehyun ha teljesen őszinte akart lenni, szimplán csak szerette Jepp Blackman munkásságát, de sose érzett úgy, hogy minden áron láthassa élőben. Olyanokat követett, akik Jepp Blackmannel kapcsolatban reblogoltak, mivel élvezte az érzést, amit a rapper sugárzott. Annyira laza, túláradva magabiztossággal a színpadon, de ha csak egy képet láttál róla, nem volt több egy egyszerű férfinál. Daehyun mindig is érdekesnek találta az olyat, aki sok karizmával rendelkezik, mégis csak egy egyszerű ember, akárcsak Jepp.

Hahahaha nem, semmi baj. Biztos jó volt élőben. Várj, ő csak Koreában lép fel, nem? Koreai vagy?

Nem tudta, miért kezdett kérdezősködni, csak észrevette, hogy egyre kíváncsibb. Hogyha youngjeppblackman beszélni akart Daehyunnal, akkor el kell indítaniuk egy beszélgetést.

Igen :D Szöuli vagyok. Mármint tudom, hogy Jepp állandóan Szöulban lép fel, de a szüleim most engedtek, hogy láthassam. VÉGRE OMFG MÉG MINDIG NEM HISZEM EL OH várj. Előbb kellett volna mondom. Youngjae vagyok, örülök a találkozásnak

Körültekintően olvasta el a nevet és kisilabizálta, hogy Youngjae egyértelműen fiú. Ujjai szinte szálltak a billentyűk felett, nem figyelve már a helyesírásra, mivel egyértelműen Youngjae-t nem érdekli.

A szüleid nem engednek koncertekre? Oh Szöul, ott még nem jártam. Busan-ban ragadtam. Daehyun vagyok :)

Az előző alkalmaktól eltekintve Youngjae most meggondolta, mit is írjon. Daehyun először arra gondolt, hogy otthagyta és talált jobb embert, akivel beszélhet, de nem, ugyanúgy jött a válasza.

A szüleim egy kicsit túlságosan óvnak, bár ez nem baj. Busan? Mindig is el akartam menni oda a strandok miatt. Oh, Daehyun, most mennem kell, de holnap este fent leszel? OH és jelölj be Facebook-on, ott mindig elérhető vagyok. Keress Yuu Youngjae-ként ’ÉJT ’ÉJT ^_^

Daehyun megnézte az időt, egy kicsit koránnak tűnt, hogy valaki aludni térjen. Talán Youngjae-nek házimunkája vagy házi feladata akadt és mennie kellett. Akárhogy is, ez nem számított Daehyunnak. Most vagy bejelöli Youngjae-t Facebook-on, vagy úgy tesz, hogy egyáltalán nincs is neki. De meg kellett tennie; ideje volt, hogy valami mást is csináljon. Talán nem lenne antiszociális a neten, egyébként meg eddig jól alakított; akkor is, ha leginkább Youngjae beszélt.

Youngjae idővonalán találta magát, végignézegetve a profilképeit. Amit le tudott venni a képekről, hogy Youngjae kb. annyi, mint ő és hogy nem sokat tartózkodik kint. Majdnem az összes képe a szobájában készült. Nem tudta őt bírálni, mivel túlságosan magát látta benne, azon kívül, hogy ő a képének leváltásához egy örökkévalóság kell. Youngjae egy vidám srácnak tűnt, mindig ragyogó 

mosollyal a kamera előtt, pufi orcái pedig a figyelem középpontjában.

Végigsiklott Youngjae falán, ami tele volt temérdek poszttal. A legtöbb egy Kim Himchan nevű személytől származott, s a képén olyan, mintha egy rudat dugtak volna fel a fenekébe, de Daehyun nem bírálta különösképp. Egyébként is, miért is böngészik ott? Nem is tudta, mit csinál, a kíváncsisága egyik dologról a másikra vezetett, majd idővel kikapcsolta a laptopját az estére, pontosabban majdnem virradó hajnalra.